5. megálló
Mikor olvastál először róla, vagy a munkáiról?
Nos, ennek nagyon hosszú története van.
Minden ott kezdődött, hogy forgattak egy filmet Ben Barnes-zal és Colin Firth-szel, és a Dorian Gray címet adták neki. El kezdték vetíteni azokon a bizonyos csatornákon, melyek előfizetősek, és naponta háromszor leadják ugyanazokat a filmeket. Mindig, mikor váltogattam az adók között, láttam ennek a különös filmnek a címét, és a fene tudja, mi, de felkeltette az érdeklődésemet. Nem mindig volt időm, és különben is, csak az elejéről szeretem látni a filmeket, így nem időztem el sokat rajta, és tovább kattintottam. Az interneten nemsokára utánanéztem Dorian Graynek, és találkoztam Oscar Wilde-dal. Dióhéjban ennyi.
Mégis annyi dolog van még. Nekem nagyon sokat jelent a munkássága, és tudjátok, minden végzetes románcnak megvan a maga története. Ez is valami ilyesmi lehet. Szóval, mikor már tudtam, hogy ki is az a Dorian, és ki az a Mr. Wilde, megnéztem a filmet. Lenyűgöző volt! A történet, ahogy színre vitték… most, hogy jobban ismerem őt, így is azt gondolom, méltó hozzá ez a rendezés. Minden másodpercben a hideg futkos a hátamon.
Ha úgy vesszük, Wilde minden híresebb történetének alapja valami misztikus dolog. Most elsősorban erre a filmre gondolok, de ott van pl. a Canterville-i kísértet is, amit szintén ismertem ezelőtt, vagy a színdarabjai, amik nem hétköznapi emberekkel zajlanak, Lord Arthur Saville bűne című novella, és még sorolhatnám. De ha valaki ismeri az életét, rájöhet: ő sem volt egy átlagos teremtés.
„Amikor megírok egy színdarabot vagy egy könyvet, csakis és kizárólag az irodalom érdekel. Ez a művészet. Nem cselekszem sem jót, sem gonoszat, csupán megpróbálok létrehozni valamit, amiben felfedezhető a szépség valamilyen változata.”
Ezek után már a dolgok nagyon egyszerűen mentek. Elkoptattam azt a könyvtári polcot, amin az ő művei álltak, leporoltam, és elképedtem, hogy ilyen jó könyvek és történetek is léteznek. A környezetemmel is megismertettem a nagy Művészt, de szerintem ők egy ideje csak mosolyognak rajtam. Hiába, nem érthetik meg… J
Mégis, minden olyan különleges volt. Egyszer Wilde ezt mondta, nem szeretné ezt magáról hallani: „Milyen remek művek - mekkora művész!” Fordítva, azt szerette volna elérni, hogy az emberek ezt gondolják: „Mekkora művész! Micsoda remek művek lehetnek a tarsolyában!” Hát, nálam mindenképpen így volt.
És te mikor hallottál először róla? Hozzászólásokban írd le!
