Oscar Wilde

Kedvenc idézet Tőle:

Nos, ehhez némi háttérinformációkat is adok. J

Ha időm engedi, sok könyvet szoktam olvasni. Az elmúlt bő egy évben vált az a szokásommá, hogy kijegyzetelem azokat az idézeteket, elmés megjegyzéseket, mondatokat, amiket igaznak érzek, amit frappánsnak találok, amiben valóban megvan az író szíve-lelke. Ez egy átlag könyvben számomra olyan 5-6 darabot jelent.  A legnagyobb vétségemet akkor követtem el, mikor elkezdtem kijegyzetelni az ő idézeteit is… ugyanis ezt ítéletnapig írhatnám, nem érnék a végére. Most következzék néhány híres, vagy kevésbé ismert idézet tőle, és pár gondolat róluk tőlem. A legjobbakra nem szűkíthetem a kört, mert mindegyik egyben a legjobb is. J

 „Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben.”
Ez az egyik legkedvesebb paradoxon, amit csak olvastam nála. Mindig egy pad jut eszembe, amin egy lány ül, és előtte áll a fiú. Ebben számomra megvan mindaz, amit egy hű szerelmes csak mondhat kedvesének. Keveset lehet rajta véleményem szerint magyarázni, a szavak, a légkörük magukért beszélnek.

„S mi mindannyian meg is szenvedünk azért, amit az istenek jutattak nekünk – irtózatosan megszenvedünk.”
Amikor először olvastam ezt az idézetet, rögtön a „istenek” szón akadt meg a szemem. Oscar Wilde egész életében különleges kapcsolatban volt a vallással, mindig is hitt, én nem tudok róla, hogy valaha eltávolodott volna tőle, a börtönben is csak ez tartotta benne a lelket. Nem véletlenül lett ott íródott fiktív levelének De profundis a neve, ez az ismert dávidi zsoltár, „A mélyből kiáltok hozzád, Uram!” latin két kezdőszava. Bár protestáns családban született és nőtt fel, főleg fiatalkorában nagyon vonzódott a katolicizmus szertartásosságához. Keresett ott valami mást, valami olyasmit, amit hiányolt a protestáns templomokból. Egy ízben ezért is esett el egy jelentősebb örökségtől. Sose tett le azonban erről a vágyáról, és halála előtt egy nappal Párizsban felvette a katolikus hitet.

„Szeretek a falnak beszélni, mert ez az egyetlen tárgy a világom, mely sohasem mond ellent.”
"Valahányszor egyetértenek velem az emberek, úgy érzem, hogy tévedek."
„A kísértéstől csak egy módon szabadulhatunk, úgy ha engedünk neki.”
"Annyira okos vagyok, hogy néha egyetlen szót sem értek abból, amit mondok."
Nos, ezekben a mondásokban az ember fellelheti mindazt, amit elveszítettünk 1900. november 30-án, Wilde halálakor. Azt a szellemességet, azt az igazlátást, amit mi is, és kortársai is nagyra értékeltek benne, és ami minden társaság közepévé tette. Nem tudom, mások hogy lehetnek vele, de mikor én ezeket olvasom, mindig úgy érzem, mintha Wilde egy kicsiny részecskéje vált előttem volna láthatóvá, akárha valóban ismerném. Két szó: TIPIKUS Oscar. Egyéb nincs. J

„Aki, hogy biztonságban élhessen, behunyja szemét az élet egyik oldala előtt, ahhoz az emberhez hasonlít, aki megvakítja magát, hogy biztonságosabban mozogjon egy vermekkel és szakadékokkal teli vidéken.”
Gyönyörű, igaz, és egyben szomorú hasonlat. Ez sokszor eszembe jut néhány emberrel kapcsolatban, aki valóban ezt csinálja magával; behunyja a szemét, csak hogy a boldog tudatlanságban létezhessen. Kérdem én: életképes állapot-e ez? Ebben a világban semmiképpen sem.

„Légy önmagad – mindenki más már foglalt.”
Egyszerű tanács – egyszerű indok. Én egyszerűen nem fogok hozzá sok mindent fűzni, csak annyit: legszívesebben beleraknám valamilyen élettúlélési kisokosba, mint az első, és legalapvetőbb szabályt.

Neked melyik a kedvenc idézeted Tőle? Mit gondolsz a leírtakról? Írd le a hozzászólásokban!